04 - Hiányérzet

04 - Hiányérzet

Zayn Malik, 2015. 09. 17., London



Kissé kómásan, fáradtan pillantok Harryre, akinek hajnali hat órakkor az a legfőbb elfoglaltsága, hogy lerángassa rólam a meleg, megnyugvást nyújtó takarómat. Morgok pár sort, amit értetlen arckifejezése követ, majd a hasamra fordulok és fejem a párnába fúrom.

- Kellj fel, Malik! Egy csomó dolgunk van még háromig - magyaráz, most pedig én pillantok rá teljesen értetlenül.

- Mi lesz háromkor? - motyogom a párnába.

- Hogy-hogy mi lesz akkor? Találkozol Love-val.

Megáll bennem az ütő, a gyomromban ideges csomó kezdd nőni, ahogy meghallom a nevet, és a tevékenységet, amit ma délutánra szerveztek. Felülök az ágyon, megdörzsölöm a szemeimet és lesújtóan nézek Harryre.

- Hogy mit csinálok? - felvonom a szemöldököm, ő pedig hevesen gesztikulálva bólint. - Mit kavartál, Harry? - nyögöm inkább magamnak, és vissza hanyatlok az ágyra.

- Én? Én ugyan semmit, haver. Te voltál, ne kend rám! - emeli maga elé a kezeit védekezően, én pedig megajándékozom a híres-neves "most hülyének akarsz nézni?" pillantásommal. - Jól bebaszhattál tegnap este! Nem emlékszel?

- Nem sokra - motyogom egy nyújtózkodás és egy ásítás kíséretében. Várakozva pillantok rá, magas termete kissé elmosódik álmos szemeim előtt. Még ahhoz is túl álmos vagyok, hogy elküldjem melegebb éghajlatokra amiért felkelt hajnalok hajnalán, vagy amiért engedte, hogy felhívjam Love-ot. Egyáltalán mi történt?

- Hát barátom.. - összecsapja tenyereit, és helyet foglal a gurulós székemben. Utálom, ha ezt csinálja. - Miután kisírtad nekem magad, elővettél egy üveg whiskyt. Eddig rémlik? - bólintok. - Ittunk egy keveset, oké, kurva sokat. Miután rendesen betaknyoltál, úgy döntöttél, hogy felhívod Love-ot, hogy megbeszéljétek azt, ami történt. Idézlek, "Beszélnem kell vele. Tudnia kell, hogy nem kúrtam félre, nekem csak ő kell, Hazz. Basszus, fel kel hívnom." Fel is hívtad, és úgy szoltál bele, hogy "Meglepetés". Esküszöm úgy mondtad, hogy még én is teleraktam a liberómat, most akkor képzeld magad szegény lány helyébe. Megbeszéltetek egy találkozót ma háromra, valami A parkban. Ja, és a végére még hozzá tetted, hogy "Én is szeretlek", aztán újra pityeregtél egy sort, elküldtél mindenkit a picsába, és bealudtál a kanapén. Hogy-hogy kerültél a szobádba, jó kérdés.

- Úristen - suttogom, arcomat a tenyereimbe ejtem, sóhajtok egyet. Csak én lehetek ekkora faszkalap. Hogy lehetett annyi eszem, hogy felhívjam? Mit fogok neki mondani? Az igazat? Hogy veszélyben az élete? Hogy bármikor kinyírhatják csak azért, mert én vissza jöttem, mert nem bírom nélküle? Erre még nem készültem fel, nem vagyok rá elég. Ha meglátom nem tudom majd vissza fogni magam, és ezzel csak rá teszek mindenre egy lapáttal. Nem lehetek ennyire önző. Nem kockáztathatom az életét a saját, önző érzéseim miatt. Túl fontos nekem ahhoz, hogy elveszítsem.

De ha már nembírom? Ha a hiányérzetem nagyobb, mint a józan gondolkodásom? Nem tudom elviselni, hogy nincs mellettem, hogy reggel nem néz rám azokkal a gyönyörű, álmos szemekkel, hogy nem hallom a nevetését, hogy nem érinthetem meg. Egyszerűen szükségem van rá, olyan nekem, mint a levegő. Mikor tegnap felhívott, az olyan volt, mintha hosszú ideje most kaptam csak volna elegendő oxigént a létezéshez. Mert nélküle nem lehet létezni. Az nem élet, ha ő nincs mellettem.

- Mit csinálsz most, haver? - kérdezi halkan, érzi, hogy a bomba mindjárt robban. Megrázom a fejem. Mit csinálok most?

- Nem tudom. Én tényleg nem tudom, a kurva életbe! Nem így akartam - csapok az ágyra, akaratlanul szorítom ökölbe a kezem.

- Figyelj. Mindenképp találkoznod kell ma vele. Ha nem leszel ott, biztosra veheted, hogy soha többé nem fog bízni benned - elkeseredetten bólintok. tudom, hogy igaza van. A picsába is, kurvára igaza van. - Veled maradjak ma? - kérdezi kedvesen, puhatolózva.

- Nem kell, menj csak a dolgodra, biztos van egy csomó minden, ami fontosabb, mint egy huszonkétévest pátyolgatni - legyintek, felkelve az ágyból. Nyújtózkodok egyet, amitől egy fokkal könnyebbnek érzem magam.

- Ez azt jelenti, hogy maradjak. Elintézek egy telefont - kacsint rám, majd kisasszézik az ajtón.

- De én.. - kezdenék bele egy kisebb monológba arról, hogy én nem ezt mondtam, meg, hogy tényleg elmehet, de félbeszakít kiáltása a lépcsőröl.

- Túl jól ismerlek, Malik!

Megforgatom a szemem, és előveszek egy tiszta bokszert és melegítőnadrágot a szekrényemből. Előkotrok egy tiszta zoknit, majd visszavonulót fújok a fürdőszobába. Magamra zárom az ajtót, a szennyestartó tetejére pakolom cuccaimat, majd a zuhanyzóra pillantok. Ledobáloma ruháimat, ami igazából egy bokszer, és beállok a fülkébe. Megengedem a legforróbb vizet, amit a zuhanycsap kínálni tud, és a fokmérőre pillantok. Negyvenöt celziuszt mutat, szinte hallom, ahogy a bőröm hűvösért kiáltozik. Lehunyom a szemem, tűrve az égető vizet. Már-már látom magam előtt a következményeket. Úgy fogok kinézni, mint egy megtermett rák, de az sem érdekelne, ha az egész bőröm leégne. Megérdemlem, s habár tudom, hogy ma a legjobb formámban kéne lennem, jól esik a bűntudatomnak, hogy leforázzom magam. A mazochista énem jót nevet rajtam, szinte fülemben hallom, ahogy azt suttogja, "Gyenge vagy! Túl gyenge vagy.".

A kabin oldalának dőlök, arcomat a zuhanyrózsa felé fordítva. A bőröm talán már sistereg is, nem bírom sokáig elviselni. Tusfürdőért nyúlok, igyekezve gondolataimat szebb vizekre terelni. Ki kéne találnom, mit vegyek neki. Ezzel igazán nem oldok meg semmit, egy ajándék nem adja vissza neki azt a két évet, amíg miattam örlődött. De a mosoly az arcán, még ha egy kis ideig tart is, melegséggel tölt el. Jóvá kell tennem mindent, ami elrontottam. Vigyáznom kell rá, mert akármennyire is szeret, ha szeret, bár ezt mondta, ő is ember, ha zuhan összetörik, és egyszer talán még én sem leszek rá képes, hogy összerakjam. Azthiszem nem a megfelelő ember vagyok a számára, a legokosabb döntés csak az lenne, ha elhagynám. Megint, és ő mégegyszer meghalna belül. Akármilyen erős is, mert tudom, hogy az, mindent ő sem bír ki. Túl jól ismerem, túlságosan jól tudom, mikor mire gondol. Szüksége van rám, és nekem is rá, mindennél jobban. És ha az, hogy vissza kapjam azzal jár, hogy bármikor baja eshet, akkor én leszek a legóvatosabb ember a világon, még ha ez a legostobább dolog is, amit tehetek.

Elzárom a zuhanycsapot, és engedek egy kis hideg vizet, hogy lehűtsem a bőrömet. Nem valami kellemes érzés egyik sem. Kinyúlok egy törölközőért és a derekamra tekerem. Beállok a tükör elé, az arcom durvább, mint amire számítani mertem. Az egész pokolian vörös, néhol sötétebb foltokkal, a szemeim táskásak, egy halott zombi tökéletes képmását tükrözve. Festett szürke hajamba túrok, fogalmam sincs miért tartottam két héttel ezelőtt olyan fontosank, hogy befessem. Love talán meg sem fog így ismerni. Vagy kellőképpen megilyed tőlem, és elszalad. Na jó, azt talán nem, de biztos megfog lepődni.

Végigsimítok szakállas államon, úgy döntök, ideje lenne megborotválkozni. Ha az arcszőrzetemet is befesteném fehérre, simán elmehetnék télapónak még ezen a télen. Egyik kisgyerek se kételkedne bennem. Magamban felnevetek a feltételezésen, majd kinyitom a vitrines szekrényem és kiveszem a borotvát meg a borotvahabot. A kezem valami eszméletlen módon remeg, szóval sikerül magam több helyen is megvágni. Számra pontosan három; az arcom bal oldalán, az állam alatt, és az arcom jobb oldalán is. Leragasztom a kis, pengével ejtett sebeket, majd belebújva a tiszta bokszerbe és melegítőnadrágba, felhúzom a zoknim és kinyitom az ajtót. Harry az ágyamon terpeszkedik, észre sem vesz, csak amikor beállok közé és a tévé közé, amit olyan nagy áhítattal néz.

- Ha már itt maradtál a nyakamon, legyél olyan szíves és ne azt a szarfészket bámuld, hanem segíts nekem - pillantok le rá gúnyosan, de amikor ő rám néz, a tekintete minden, csak nem gúnyos. Ijedt, mérges de legfőképpen csodálkozó.

- Hát veled meg mi a rossebb történt, baszdki? - a lehető legerősebb értelemben tátja el a száját, a szemei majd ki esnek.

- Tudod kicsi Hazz, mikor egy férfi nagyfiú lesz és borotválkozik, megesik, hogy elvágja magát.

- Nem az. Olyan vörös a fejed, mintha most láttál volna egy maratonnyi meleg pornót - felröhögök a hasonlatán, de azt már kevésbé találom viccesnek, mikor felugrik az ágyamról és a fürdőbe rohan. Megforgatom a szemem, várva a lehetséges kiselőadást, miszerint hogyan képzelem én azt, hogy ilyen hőfokú vízben fürdök meg. - Normális vagy ember? Több, mint negyven fok? Ennyi erővel rátehetnéd a vézna picsádat az égő gáztűzhelyre is - halad felém mérgesen, s karba font kezekkel megáll előttem.

- Mert te olyan nagydarab vagy - mondom szarkasztikusan.

- Nem ez a lényeg, Zayn. Így akarsz találkozni Love-val? Mit mondasz neki, hm? Hogy az odaúton rád dőlt egy kamion piros festék, aztán elmentél a 101 Kiskutya új epizódjába ebolás dalmatának?

- Ma kurva viccesnek hiszed magad - fújtatok, és kilépek a szobám ajtaján. Kettesével szedve a lépcsőfokokat indulok meg a konyha felé, gabonapelyhet és erős kávét keresve.

- Nem lehetsz ilyen felelőtlen - jön utánam, és csak fújja, fújja, és fújja. - Mazochista vagy? Hívjak pszichológust?

- Mentőt hívj, ha öt percen belül nem kussolsz be. Tudom mit csinálok, és tudok is magamra vigyázni.

Előveszek egy tálat, kiveszem a hűtőböl a tejet és a tálamba öntöm. A gabonapehely az asztalon van, gondolom Harry már reggelizett. Azért van így felpörögve.

- Maradandó égési sérüléseket szerezni nem egyenlő azzal, hogy vigyázol magadra. Mellesleg ne azt a szart edd, csináltam tápláló reggelit.

Elveszi előlem a tálat, pont, mikor a számhoz emelném az első falatot. Mérgesen nézek rá.

- Ott van a pulton, jó étvágyat - bök fejével az említett helyre. Oda lépek, kétkedve figyelem a zöld masszát a tányéron.

- Ez mi a szar? - emelem fel a kanalat, amiről a trutyi vissza folyik a többihez. - Ezt én meg nem eszem.

- Az kérlek szépen spenót. Egészséges.

- Szarok én rá, hogy egészséges-e vagy sem. Ha azt akartam volna, hogy valaki anyáskodjon nekem, lementem volna Bradfordba vagy idehívom anyát. Állj le Harry - mutatok rá, majd kiveszema kezéből az eltervezett reggelimet, amit már jószívvel megdézsmált. Leülök az asztalhoz, és vigyorogva kezdek bele a reggelimbe, csak, hogy idegesítsem. - Ne fintorogj, ugyanezt etted.

- Az lehet, de neked ma jó erőben kell lenned.

- Meg lesz az, nyugi - csitítgatom.

- További terveid a mai napra? Kiugrasz egy autó elé? Felülsz a London Eye-ra, és ha a tetejére érsz, kiugrasz belőle? Krokodilokat etetsz? - kérdezi gúnyosan.

- Tulajdonképpen minek is maradtál itt? - kérdezem, miközben belerakom a tányéromat a mosogatóba és öntök magamnak egy pohár kávét. Teszek bele cukrot meg tejet, majd a pultnak dőlve Harry felé, fordulok.

Megforgatja a szemeit. - Oké, jó. Komolyra fogva a szót. Mit csinálunk ezután?

- Arra gondoltam, hogy veszek valamit Love-nak. Csak azt nem tudom, hogy mit. Tippeket.

- Csoki?

- Nem.

- Plüss?

- Harry.

- Virág?

- Talán.

- Ékszer?

- Milyen?

- Nyaklánc?

- Karkötő?

- Gyűrű?

- Gyűrű! - kiáltok fel, rákontrázva Harryre. - Egy gyűrű.

- Szerelmed záloga - cincogja Harry, nekem pedig nem sok kell, hogy hozzá vágjam a poharamat. - Most van nyolc óra, öltözz fel, elviszlek egy haveromhoz.

- Minden haverodat ismerem, és nincs köztük ékszerész - felvonom a szemöldököm.

- Két évig nem voltál itthon - emlékeztet, majd elvéve poharamat az emelet felé lökdös.

***

- Ez az - mutat egy kisebb épületre az Oxford Streeten. Aranyos bolt, kívülről teljesen átlagos. A kirakatban órák és nyakláncok kavalkádja sorakozik, ennyi ékszert még életemben nem láttam. Harry után lépek be a boltba, gyorsan tanulmányozva azt. Fehér falak, sok ékszer. Szokásos, azthiszem. Viszont a csávó, aki kilép a pult mögül, kicsit sem mindennapi. Selyem nadrágot és inget visel mellénnyel, sállal és egy teljesen kopasz macskával a jobbján, amit bal kézzel símogat. Legális ilyen kopasz és írtózatos macskát tartani egyáltalán?

- Harry Styles, téged is látni manapság? Meggondoltad magad? - a hangja vékony és kissé idegesítő, a hátam borsódzik tőle, ahogy mellé még Harryre is kacsint.

- Sippy - üdvözli Harry is. - Hadd mutassam be a barátomat, Zaynt. És nem, még mindig hetero vagyok, és ő is az - teszi hozzá gyorsan, mikor a férfi szeme rám villan. - Ilyen ügyben jöttünk. Kéne egy amolyan "bocsi, hogy két évre leléptem, de te vagy a mindenem" gyűrű. Tudsz segíteni?

- Én mikor nem? - csillan fel a férfi arca. - Fogd meg Madame-t, Hazzy - tuszkolja Harry kezébe a macskát. - Várjatok itt, fiúkák! - mutat ránk, majd eltűnik egy ajtó mögött a bolt hátuljában.

- Mégis hova hoztál te engem? - fordulok barátom felé. - Az a csávó kétségtelenül meleg, és ez a macska egyszerűen förtelem! - dörrenek rá mérgesen.

- Az lehet, viszont máshol nem kapsz negyedáron ékszereket csak azért, mert a tulaj bukik rád, és csak arra vár, hogy mikor leszel biszexuális vagy homoszexuális - mosolyog rám. - Nyugodj meg. Amúgy is, Madame nagyon aranyos cica. Vegyél egyet Love-nak - tolja az arcomba a macskát.

- Fúj, vidd innen - morgok rá.

Nem kell sokat várni, hogy Sippy vissza térjen, kezében egy nagy táblával, amin minimum húsz gyűrű helyezkedik el. Leteszi elém a pultra, s végig húzza kezét felettük. - Válogass kedvedre, csak nektek negyedáron! - kacsint ismét Harryre. Begörcsölt a szeme?

Harry amolyan "Én megmondtam" pillantást vet rám, aztán Sippyhez fordul. Tekintetem a gyűrűkre vezetem, mindegyik eszméletlenül gyönyörű. De egy rendkívül megkapja a tekintetem. Vékony arany gyűrű, egy szintén arany szívvel a közepén, amit zöld kővel vettek körbe, mint körvonal.

- Ezt szeretném - mutatok a kis csecsebecsére, mire Sippy elismerően hümmög.

- Legjobb választás, Zayn. Legjobb - feleli, majd kiveszi a táblából. - Dobozt kérsz hozzá?

- Igen. Hármat. Mindegyik legyen kicsivel kisebb, hogy beleférjen a másikba, ha lehet - felelem, egy értetlen tekintetet kapva Harrytől, és egy vigyort Sippytől.

- Nagyon szereted azt a lányt, ugye barátom?

- Nem tudod elképzelni, mennyire.